A svájci német nyelvű irodalom enfant terribleje 1904. április 9-én születik a Glarus kantonbeli Netstalban. 1931-től hét évig Hágában él. Mostoha anyagi körülményei ellenére - vagy éppen ezeknek köszönhetően -, 1934 és 1936 között megírja terjedelmes - sokak számára korszakalkotóan fontos, egyesek szerint értéktelen - főművét, a Die Notizen oder Von der unvoreiligen Versöhnungot (Feljegyzések avagy az elnemsietett kibékülésről). Hohl életművének központi témája a munka. Feljegyzéseit a munkáról szóló fejezettel kezdi; az élet rövidségére utalva figyelmeztet: nem szabad elfecsérelnünk a számunkra kimért véges időt. Értékesen, "értéket akarva" élni számára annyi, mint a felismerés és a munka bűvöletében élni.
1954 és 1975 között, huszonegy évig egy genfi pincében él. Feltehetően ennek (is) köszönhető, hogy az irodalmi közélet különc, magának való, iszákos, kötekedő emberként tartja számon, akinek szigorú racionalitással, magas színvonalon megírt műve soha sem fog eljutni a szélesebb olvasóközönséghez. Rendkívüli állapotoktól és sorscsapásoktól terhes életét példás sztoicizmussal éli le, semmi sem tarthatja vissza, hogy az írásra, művére koncentráljon. Legfontosabb értékei: eredetiség, őszinteség és szavahihetősége; hitének alappillére: a józanész. Megalkuvásokat nem tűrő, intenzív, néhány emberre koncentráló magánéletét, az őt körülvevő világot, az aktuális társadalmi eseményeket, a korszellemet mellőző alkotói munkásságát csak íróbarátai méltányolták.
"Ludwig Hohl soha sem akart megfelelni a szellemi piac keresletének, ma sem akar - mégis, vagy talán éppen ezért műve ma is nagyon értékes, bár még a felfedezendő alkotások listáján sem szerepel; ez a mű évtizedek óta megállja a helyét. Hány olyan alkotásról mondhatnánk ezt el, amelyet nem tart folyamatosan divatban a hírnév? Olyan műről van szó, amely a harmincas években keletkezett, a világháború előtt, vagy az irodalmi időszámítás szerint: a Kafka-áttörés előtt, némely klasszikus tündöklése és bukása előtt, egy Wittgenstein posztumusz megkoronázása előtt, a középszerűek körében ma már kötelezőnek számító nyelvi kísérletezés előtt, a "szöveg" mennybemenetele előtt, noha nem profétikus mű, tehát nem posztumusz aktuális, nem azért maradandó, mert igazolta a kortörténet, hanem mert ma is életképes, akár évtizedekkel ezelőtt, és olvasmányos, mintha ma keletkezett volna, félreeső-jelenlevő, "hírnévtelen", de létező, nyelvezete friss, és én azt hiszem, hogy ez a nagyság ismérve" (Max Frisch)
A kosár üres
