Székelyföld (általában)

Amikor a magyar királyi honvédség alakulatai az 1940. augusztus 30-án meghozott második bécsi döntés értelmében megkezdték Észak-Erdély és a Székelyföld birtokbavételét, a 2. hadsereg III. hadtestének kötelékébe tartozó nagykanizsai 9. önálló gyalogdandár katonái a Sebes-Körös völgyében, az újonnan megállapított déli határ mentén vonultak be a visszatért területekre...

A kötet rövidprózai alkotásokat tartalmaz, amelyek a különféle székelyföldi tájegységek mi-tudatának szépirodalmi építőelemeit idézik az Olvasó elé. Többségükben olyan írások ezek, amelyek földrajzi és mesterséges formációk magaslatok, források, folyóvizek, síkok, szorosok, település(rész)ek stb. nevének népi magyarázatát rögzítik. De megtalálható ebben a kötetben néhány jelentős történeti fejlemény vázlatszerű összefoglalása és jó pár személyiség életeseményeinek adomaszerű elbeszélése is..

E mozgalmas, prózai vallomásokkal és kordokumetumok segítségével megírt könyv századokra visszanyúló család- és falutörténeteken keresztül mutatja be a székelység évszázadainak viharos történetét. Az időben lassan felbomló, egykori rendtartó, önellátó és önigazgató falu, s a székely menekülés (Mádéfalva), valamint a szétszóratás históriáját. A lélek örökké fel-felbukkanó "Siculicidiumait"...

Tudtad, hogy létezik székely Micimackó - pontosabban: Misimackó -, és székely Hófehérke, azaz: Hófehérnépecske? Hogy a Bibliát is elkezdték székelyre fordítani? És hogy a góbék micsoda félelmetes levében üzentek hadat a kínaiaknak? Orbán János Dénes székely tájnyelvi szavakkal fűszerezett prózája a végletekig karikírozza a székely virtus mítoszát. Másfél száz oldalnyi tömény röhögés, nemcsak a szövegen, hanem Csillag István vidám illusztrációin is.

Évszázados tényekről szól benne az utolsó tanú, aki még vallomást tehetett a székely zsidózók perében. Egy olyan népi szellemi áramlat tragédiás történetét beszéli el a szerző a belső láttatás, a személyes részvétel és az átélt tragédia hangján, amelynek titkát sokan és sokféleképpen próbálták megközelíteni – hogy csak Kemény Zsigmondot, Móriczot vagy Bözödi Györgyöt említsük –, a székely szombatosok történetét.

A kötet szociológiai módszerekkel vizsgálja a kis- és középvállalkozó nők vállalkozásindítási, vállalkozásmenedzselési motivációit. A kutatás a Székelyföld (Románia) nagy részét magában foglaló Hargita és Kovászna megyében zajlott, és célja a női vállalkozók szociodemográfiai profiljának leírása, a női vállalkozói magatartások kulturális és területi összefüggéseinek vizsgálata volt. A szerző emellett elemzi a vállalkozások profilját, bemutatja a vállalkozások profilját, bemutatja a vállalkozások működtetési logikájára vonatkozó egyéni vagy kollektív módozatokat, és kísérletet tesz e módozatoknak a családvezetési mintákkal való együttes értelmezésére is.

Az Utazások Székelyföldön című útikalauz most még inkább összegez, kiemel, csak a legfontosabbakra, főleg a látványra és a turisztikai vonzerőkre figyel, egyben válogat és az igazi értékeket mutatja be. Szerkezeti megoldásként az útvonalak menti haladást választotta a szerző, és összesen 25 székelyföldi útirány turisztikai leírását nyújtja...

A kötet székelyföld turizmusának fejlesztését nem csupán ágazati kérdésként szemléli, illetve a fejlesztést nem településszintű szereplők, nem a központi kormányzati szereplők és nem a multinacionális tőkés társaságok szemszögéből, hanem a térségi, regionális szereplők, közösségek szemszögéből próbálja megközelíteni.

Pál-Antal Sándor kutatásai és gyűjtőmunkája révén először kerül nyilvánosságra, egy összefoglaló műben rendszerezve a székelyföldi címeres pecsétek, pecsétrajzok vagy pecsétlenyomatok egész sora. A kötetben a szerző részletesen tárgyalja a székely nemzet, a székely székek és a többi székelyföldi helyhatósági, egyházi, iskolai és kézműipari intézmények pecsétjeit. Pál-Antal Sándor jelen munkája rendkívül igényes forrás-feldolgozás, amely nemcsak a szakmában kutatók, hanem a történelmünk, múltunk jelképei iránt érdeklődő olvasók számára is hiánypótló kézikönyvnek tekinthető.

A történelmi székely székek, a székely tájak és a csángóföld rajzát kapja az olvasó a legszebb prózai műfajba, az esszébe burkolva. Érett és magvas, mint a kévébe kötött búza. Belső hevülettel, külsőségek mellőzésével szól a szerző a földrajz, a régészet, a történelem, a néprajz, a szokások, a hagyományok, a folklór ismert és ismeretlen, régi és frissen fölfedezett titkairól. Minden szó, minden ige a végső próbatételek népének, a székelységnek ügyét, dolgát szolgálja, anélkül, hogy illúziókat keltene. A történelem zsákutcáiban csak egyenes gerinccel és fölemelt fővel lehet megtalálni a kivezető utat. Ez a könyv üzenete.

Belülről, a beavatottak biztonságával szemléli, vizsgálja Hegedűs Imre János (1941) az őseitől örökbe kapott hazát, a Székelyföldet. Szülőfalujából indul el, amelynek neve - szenvedélyesen szokott beszélni erről - olyan, mint  egy szép ritmusú, időmértékes verssor: Székelyhidegkút. Gondolatban, a lélek állandó izzásával járja az áldott földet, ahol meglátta a napvilágot, amelynek nemcsak minden dűlőjét, hegyormát, völgykanyarulatát ismeri, hanem az itt élő magyarok észjárását, gondolatfűzését, világértelmezését is. Föl-föl tekint nagy elődjére, az óriásra, Orbán Balázsra, a kortárs szakírókra is van oldalpillantása és ennek a gazdag történelmi, földrajzi, néprajzi tudásnak a birtokában mormolja, zengi zsoltáros vallomásait, szerelmes himnuszait úgy, ahogy azt a műfaj, a "szerelmes földrajz" atyjától, Szabó Zoltántól tanulta.

A terület méretét és a lakosok lélekszámát illetően is akadnak Európában hasonló vagy akár kisebb országok is a Székelyföld régiónál. Ez a tájegység annyi markáns ismertetőjellel, más vidékektől jól megkülönböztethető jellegzetességgel rendelkezik (például történelmét vagy az itt lakók nyelvezetét és gondolkodásmódját illetően stb.), hogy egészen természetes, miszerint időről időre olyan munkák láttak napvilágot, amelyek külön egészként tárgyalták földrajzát, történelmét, gazdaságát, néprajzát. Ezek közül a legismertebb vállalkozás Orbán Balázsnak 1868 és 1873 között hat kötetben megjelent A Székelyföld leírása.

A térképek Elekes Tibor munkái.

A 16. század második felében az Erdélyi Fejedelemség létrejöttével járó számos változás alapvetően befolyásolta a székelység történetét is. Folytatódott a hagyományos rendi társadalom felbomlása, és a székely előkelők új utakat és módokat találtak az anyagi gyarapodásra, politikai befolyásuk növelésére vagy rangos tisztségek elnyerésére...bővebben

A kötet két nagy múltú, alulról jövő kezdeményezéssel alapított, helyi és magyar állami segítséggel fenntartott és fejlesztett, majd Trianon után viszontagságos évtizedeket megélt emblematikus intézmény története révén mutatja meg a székelyföldi kisebbségi kultúra sorsát. A kérdéses két intézmény közül az egyik a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum, a másik a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum Tudományos Könyvtára...

A kötet a turisztikai szakma, a turisztikai szekunder kutatás, oktatás és gyakorlat, valamint a kurzuspolitika és területfejlesztés számára régóta szükséges kutatási eredményeket összegzi. A szerzők elsősorban a székelyföldi turizmussal kapcsolatos tisztánlátást kívánták segíteni, ködképeket szeretnének eloszlatni. Ezért van az, hogy szemben az eddigi vizsgálatokkal, amelyek elsősorban lokális szinten, kvalitatív eszközökkel közelítették meg a problémát, ezúttal a mennyiségi eszközök (survey-vizsgálatok, statisztikai elemzés) dominálnak.

Fodor István a Csíkszeredai Megyei Kórház fül-orr-gégészeti osztályának főorvosa a fotózás nagy szerelmese. Szabadidejének nagy részét a mindennapok, a természet, a táj megörökítésére fordítja, csodás felvételeit több kiállításon is láthatta a közönség.

A 2010-es Székelyföld Évkönyv kronologikus sorrendbe szerkesztett válogatást tartalmaz a Székelyföld folyóirat eddigi 13 évének történelmi tárgyú írásaiból. Több száz tanulmány közül kellett kiválasztani az alábbi huszonnégyet, a teljesség igénye nélkül. A terjedelmi korlátok ezúttal is határt szabtak, a válogatás így inkább csak mintegy szemelvény nyújt a székelység régmúltjának és újkori történelmének fontosabb fordulópontjairól, legfájóbb eseményeiről.

Könyvemben a második bécsi döntés utáni négy esztendő történései közül Székelyföld katonai védelemre való felkészítését vizsgálom. Ez a könyv lényegében a 2002-ben megjelent Árpád-vonal című (Timp Kiadó) könyvemnek a folytatása, mert nem szakítható ki abból a nagy országerődítési munkálatokból, amelyet a két világháború közötti időszakban a magyar hadvezetés végzett. Az Északkeleti- és Keleti-Kárpátokban kiépített magyar erődvonal a háború kezdetére torzó maradt, mert a déli szárnyán ott volt a székelyek földje sérülékenyen körbezárva az ellenséges Romániával. Mindössze egy 70 kilométer széles „híd” kötötte össze az ország nagyobbik részével, ami igen messze volt.

Jelen kötetünkkel egy régi, több mint hatvan éves adósságot törlesztünk Roska Márton, a múlt század kiemelkedő régészével szemben. A tanulmányokat a szerző a Székely Nemzeti Múzeum kiadványa számára készítette, ezeket Székely Zoltán, a múzeum egykori régész igazgatója 1959-ben a Magyar Autonóm Tartomány múzeumainak tervezett közös évkönyvében szerette volna megjelentetni. Amint ismeretes, a tervezett évkönyv soha nem jelent meg. A hat tanulmány mindegyike Székelyfölddel kapcsolatos leleteket elemez és a rézkorral vagy bronzkorral foglalkozik....

Dr. Garda Dezső (Kolozsvár, 1948) történészprofesszor, a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem tanára, szociográfus, politikus, aki újabb jelentős terjedelmű, gazdag levéltári forrásanyagra támaszkodó kötettel jelentkezett, ezúttal az első impériumváltás gyergyói történéseit veszi számba. 

A Kárpát-medencét betöltő, illetve az azzal érintkező százmilliós lakosságú népesség nyolc országban él. Az e területen belüli - az Európai Unió szempontjából fontos - régiók feldolgozására vállalkozik ez a sorozat, amelynek első kötete a Székelyföld. Fiatal székelyföldi értelmiségiek egy csoportja a Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatások Központja vezetésével, részben a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem csíkszeredai karához kapcsolódva készítette el ezt a kötetet.

A Székelyföld - a magyar közgondolkodás e szinte kultikus fogalma - nem földrajzi, hanem történeti-kulturális egység. A történelmi Székelyföld 1437-től 1876-ig öt széket - Udvarhelyszék, Csíkszék, Háromszék, Marosszék, Aranyosszék - foglalt magában. Orbán Balázs hatkötetes monográfiájában a Székelyföld részének tekintette a románok, magyarok és szászok által vegyesen lakott Barcaságot (Brassó vidékét) is. A történelmi Székelyföld négy széke egymással szorosan érintkezett, csupán Aranyosszék különült el területileg Torda és Nagyenyed között, Felvinc központtal és viszonylag kevés magyar lakossággal.